Hazel Duncan - Farmról a városba

Napi rutin és a hivatás

Bár valóban szemfüles észrevétel, ténylegesen az életek mentésén ügyködöm, mégis mostanság eme remek hivatás szüneteltetése van érvényben. Nevezzük szabadságnak. A napi rutinom? Hmm.. Nem mondanám, hogy különlegesebb, mint bárki átlagos napja. Sőt. Egy teljesen egyszerű embernek vallom magam! A munkahelyi teendőket jelen helyzetben könnyű ketté osztanom, de ha igazán aktívan végzem a hivatásom, akkor hol ez, hol az szorul a háttérbe, míg a másik előnyben részesül. Egyedül élek, Sandy Shores szívében. Mellesleg Dallas-ban születtem, Texas-ban. Többnyire a dédszüleimnél töltöttem a szabadidőmet. Tehenészek voltak, szóval nem áll távol tőlem a kétkezi munka. Így esett a választás is Sandy-re, mikor San Andreas államba költöztem. A zsizsi a város zaja nekem nem volt opció. Ellenben a sivatagi szellő, a suhogása és az a temérdektelen csend, na az! Igen!

Javarészt a kertet alakítgatom, otthon rendezkedek ha magánéletről beszélünk, avagy csak kiülök a tó mellé, bámulni a messzeségbe.

Mi a legfontosabb?

Oh, pofonegyszerű! A család, egymás támogatása, őszinte elfogadása és a szeretet. Ha sablonosan is hangzik, de a konfliktusokat kerülve igyekszem élni a mindennapjaimat, támogatva és egyenlőnek kezelve mindenkit.

Célok:

Nem vagyok álmodozó típus. Mindig földhözragadt voltam, igyekeztem a célokat mindig úgy kitűzni, melyek közel voltak, belátható időn belül teljesíthetőek, kézzel foghatóak. Jelenleg csak sodródom az árral, nincsenek nagyobb kitűzött életcélok. Élem a kis életem, alakítgatom a kis világom és.. A spontenitásnak élve elkapom a lehetőségeket amik adódnak. Ha úgy alakul ez céllá is avanzsálódhat.